Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lejjebb vannak a videók a jelenetekhez kapcsolva!

 

ELSŐ JELENET

 

A kis róka és testvérei, lefekvésre készülődnek az erdőben lévő otthonukban. Az elégedett szülők büszkén figyelik kicsinyeiket, különösen az egyik, ügyes kis kölyköt, akiről megállapítják, hogy az „öregapja vére van benne.” Róla is nevezik el Vuknak, mivel a jó szimatú öreg róka, aki „első volt a nemzetségben,” azt szokta mondogatni: „Vadászom Utamból Kodródj!” Amikor az apa, Kag, vadászni indul, Vuk alvás helyett, nyomába szegődik. Kag azonban hamar észreveszi, hogy az engedetlen Vuk követi, és ráparancsol, hogy azonnal induljon hazafelé. Közben a közeli parasztgazdaságban Vahur, a házőrző kutya rábeszéli Mártont, a kakast, hogy hangos kukorékolásával csábítsa oda a rókát, abban a reményben, hogy elfogja. Kag azonban túljár Vahur eszén, és elviszi a kakast. Kag már nem tudja hazavinni a zsákmányát, mert a vadász, akit a rókák Simabőrűnek hívnak, nyomába szegődik és nemcsak Kagot, hanem a rókacsaládot is bekeríti a kutyájával. Vuk, aki egész éjszaka békát kergetett, hajnalban indul csak haza felé. Amikor hazaérkezik, üres barlangra talál. Éhesen, fáradtan várja vissza családját.

 

 

MÁSODIK JELENET

 

Vukot a nagybátyja, Karak, hazaviszi, hogy felnevelje. Hamarosan el is érik a hegytetőn lévő barlangot. Másnap reggelre Vuk kipihenten ébred fel, és nem hagyja az éjszakai vadászattól fáradt Karakot aludni. Karak elmagyarázza Vuknak, hogy a rókák nappal alszanak és csak az éjszaka biztonságot hozó sötetjében vadásznak. Vuk azonban unatkozik, és miközben az arra mászó gyíkot kergeti, lepotyog a hegyről. A nap hátra lévő részét azzal kell töltenie, hogy keservesen visszakapaszkodjon a hegytetőre.

 

HARMADIK JELENET

 

Karak vadászni tanítja Vukot. Vuk sündisznót próbál fogni, de ízletes vacsora helyett, csak orrába álló fájdalmas tüskéket sikerül szereznie. Vadászútjukon egy macskával és egy bagollyal is találkoznak, de vacsorára csak nem lelnek. Karak és Vuk a „Simabőrű” házához is eljutnak. Karak figyelmezteti Vukot, hogy sohase menjen a veszedelmes vadász környékére, aki „villamló bottal,” és szolga lelkű kutyákkal jár. Amikor Vuk megtudja, hogy Simabőrű pusztította el a családját, a rókakölyök fogadalmat tesz, hogy egy napon még bosszút áll. Végülis Karak megengedi, hogy Vuk egyedül induljon békázni. Vuk talál egy vadkacsát, és sikerül is elfognia. Sut, a tépett farkú róka is éppen arra jár, és a rókakölyök zsákmányára feni a fogát. Vuk vakmerően szembeszáll Suttal.

 

 

NEGYEDIK JELENET

 

Idővel Vuk testben és tapasztalatban is szépen gyarapodik. Karakkal a hűvös nyári szállasukra költöznek. Vuk egy nap Karak intése ellenére Simabőrű háza körül kóborol. A ház körüli felfedező útja során rátalál egy ketrecben fogva tartott rókalányra, aki addig könyörög, amíg Vuk meg nem igéri, hogy Karakkal még aznap este visszajönnek és kiszabadítják. Bár Karak nem szívesen megy a Simabőrű házához, de Vuk rábeszéli, hogy együtt szabadítsák ki a rókalányt. A viharos este miatt a vadász beviszi a kutyákat a házba. Vuk és Karak megpróbálják kiásni a ketrec alját, de amikor ez nem sikerül, Vuk a dombtetőn lévő szekér kerekét ássa ki, és utána Karakkal együtt nekigurítják a nehéz kocsit a ketrecnek.

 

 

ÖTÖDIK JELENET

 

A fogságból kiszabadult rókalány úgy dönt, hogy Vukkal és Karakkal marad. A fárasztó és veszedelmes éjszaka után békésen alszanak el az illatos nyári mezőn. Másnap reggel a rókák ijedten ébrednek fel a traktorok hangjára. Karak az erdő felé akar menekülni, de Vuk felderíti a környéket és észreveszi, hogy a vadász az erdő szélén vár rájuk a kutyáival. A rókák kis csapata az egyetlen kiutat választja, a traktorok felé menekül el. Az erdei rejtekhelyükön elbújva Karak kijelenti, hogy Vuk már készen áll arra, hogy a maga útját járja. De Vuk inkább Karakkal és a rókalánnyal marad. A tavasz nyárba fordul, és a nyár őszbe. Az erdő lakóit nagy zaj veri fel. A vadászok újra hajtják a vadakat: a fürjek, a nyulak, a szarvasok és a rókák ijedten menekülnek. A rókák hiába rejtőznek egy bokorban, a levelek már lehullottak, és a bokor nem ad már igazi védelmet. Karak, az öreg róka feláldozza magát a fiatalokért; kitör, és maga után csalja az üldözőket. Este lesz mire Vuk és a rókalány rátalál a haldokló Karakra, aki arra kéri őket, hogy maradjanak együtt: “A rókák szabad népének nem szabad elpusztulnia!“ – mondja. Vuk, most már felnőtt fejjel, megerősíti korrábbi fogadalmát, Karak és a családja pusztulásáért bosszút fog állni. A környék kutyái újra összegyűlnek és kárörvendően szapulják Vahurt és Fickót, akiket Vuk megint bolonddá tett. Simabőrű pedig felfedezi, hogy nemcsak a kopasznyakú tyúkja hiányzik, de a kacsái is, sőt még a kamrában őrzött tojások is összetörtek.

 

HATODIK JELENET

 

Csak két gúnár marad, akik a présháznál addig itták a cefrét amíg a garatra alaposan fel nem öntöttek. Simabőrű magához hívja Vahurt és Fickót, és megparancsolja, hogy őrizzék a megmaradt libákat. A pajtában rejtőzködő Vuk mindent elkövet annak érdekében, hogy a kutyák figyelmét elterelje. Csontot és diót dobál eléjük, majd lisztet borít a fejükre, és a nagy zűr-zavarban elmenekül az egyik libával. Vahur és Fickó a gazdájuk dühétől tartva az erdőbe bujdosnak. A szomszédos kutyák megint csak Vahuron és Fickón mulatnak. A vadász megelégelve, hogy Vuk mindig túljár az eszén, csapdát állít az erdőben. A kiéhezett Vahur és Fickó a pecsenye szagát megérezve belelépnek a csapdába. Ugatásukat hallva a gazda azt hiszi, hogy végre sikerült a rókát elfognia, szalad is az erdőbe, de saját csapdájába esik bele. A tél után újra eljön a tavasz. Vuk és párja, a rókalány, Karak biztonságos és tágas barlangjában boldogan élnek. Elégedetten veszik szemügyre népes családjukat. Az egyik kölyök szemesebb is, ügyesebb is mint a többi, ő hasonlít a leginkább az apjára, így hát el is nevezik Vuknak. A mese teljes kört ír le.

 

 

Magyar hangok:

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Köszönöm

(Petyus, 2012.03.05 20:14)

Köszönjük ezt a szép honlapot gicuska!

Re: Köszönöm

(Ágianyu, 2014.12.13 17:39)

Köszönjük! :-)