Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Süsü:

Én vagyok a híres egyfejű,
a nevem is ennyi csak: Süsü.
De én egyiket se bánom,
egyfejűként élem a világom!
Vidám lelkem senki se érti,
se gyerek, se nő és se férfi,
senki, senki, itt a világon,
mi is az én titkos nagy álmom!

 

Vuk:

Fürge róka lábak, surranó kis árnyak,
Hipp-hopp,jön Vuk.
Hires nagy vadászok, jobb ha félre álltok,
Hipp-hopp,jön Vuk.
Ö az éjszakától sohase fél,
Bár a sűrű erdő csupa veszély,
Azt mesélik róla, ravasz, mint a róka.
Jön, lát, győz, fut.
Felragyog az ég is, felkiáltok én is:
Hipp-hopp jön Vuk!

 

Ho-ho-ho horgász

Ha itt a nyár, ugye komám,
A szív a víznek szalutál,
És vígan lépked, akár a tornász,
Így megy a nagy ho-ho-ho-horgász.
Bátran rikkant: puhányok ho-ho-ho-hó!
Megint csak ho-ho-ho-hó!

Van itt csali, s egy-két horog
Az eszem pedig jól forog
S cselt a cselre kiválón sorjáz
Ravasz a nagy ho-ho-ho-horgász

Ref.
Városbéli puhányok, nyavalyások,
Ha gyötör a láz,
Fületek nyissátok gyorsan, hallgassátok
Amit most néktek, hallgassátok,
Amit most néktek eldalol a ho-ho-ho-nagy-horgász!

 

 

Mézga család

Néha légy bolond egy kicsikét,
elrepül úgy a szürke gond, derül az ég,
van abban valami báj, hogyha kacag a máj,
szárnyal a kedv, mint a kacsamadár!
Légy vidám, vagány, akár egy srác,
fújd meg a tülköt, trombitálj, valamit játssz,
ha baj van, mégse legyen soha kedélyed lőporos, ne is figyelj oda, mit mond egy főokos,
szerintem az bolond, ki téged mindezért paprikajancsinak mond!
Mézga Géza vagyok, nem lopom a napot,
de nyakamon a csacsika család,
Elég nagy a rakás, de kicsi a lakás,
és nem forgatja mese-kacsaláb.
Van itt nálunk hajcihő, kitűnő hangulat,
olyan, mint a vadnyugat, zenebona, ricsaj,
papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet,
egy se nyafog, kesereg, tréfa csupán a baj! Kriszta tiszta gyagya, mert vizes az agya, Bemutatom lüke Aladárt!
Folyton marja, böki, mint Cicust a Blöki,
itt nincs elásva még a csatabárd!
Van itt nálunk hajcihő, kitűnő hangulat,
olyan, mint a vadnyugat, zenebona, ricsaj,
papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet,
egy se nyafog, kesereg, tréfa csupán...
A családhoz tartozik még köb-ükunokai fokon
egy harmincadik századbeli rokon.
MZ/X, MZ/X, jelentkezz, jelentkezz!
Kapcs ford.!
Mit mond?
Egy forintért megmondom.
Elfelejtem olykor-olykor,
nem tudhat még újmagyarul ez az atom-ókor. Szerencse, hogy beszélhetek így a vén szülékkel
a gondolatátvivő kézi készülékkel.
Kapcsolatunk titkos is és misztikus.
Kicsit utópisztikus.
Néha légy bolond egy kicsikét,
elrepül úgy a szürke gond, derül az ég,
van abban valami báj, hogyha kacag a máj,
szárnyal a kedv, mint a kacsamadár!
Légy vidám, vagány, akár egy srác,
fújd meg a kürtöt, trombitálj, valamit játssz,
ha baj van, mégse legyen soha kedélyed lőporos, ne is figyelj oda, mit mond egy főokos,
szerintem az bolond, ki annak mond!
ki téged ezért... ki téged bohócnak mond!

 

 

Fülesmackó

Fülesmackó mond most nektek szép meséket, gyerekek,
lekonyuló fél fülemnek köszönhetem nevemet,
kedvencem a friss méz, s más finom falatok,
de azért szerettek, hogyha kövér is vagyok.

 

 

Dr. Bubó

Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor.
Diktál a beteg, írja a doktor.
Beszél majd az utókor... Kiről? Dr. Bubóról!

Köhög a harcsa, reumás a mókus.
Nem segíthet rajta csak a pszichológus.
Beszél majd az utókor... Kiről? Dr. Bubóról!

Füllentett a hüllő, ez a vén bolondos.
Csak úgy Rektor úr ő, ahogyan én orvos!
Beszél majd az utókor... Kiről? Dr. Bubóról!